Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 259.

Tisza-parti Tündöklés – avagy a Demokratikus Mélytorok Forradalma

 


A közéletbe való belépéshez ma már nem kell diploma, erkölcsi bizonyítvány, vagy akár minimális politikai tapasztalat – elég egy régi casting kanapé és egy jó szlogen. Magyar Péter új felfedezettje, akit csak „Poliszexuális Rékának” becéznek a Tisza-mozgalom belső csoportjában, végre megmutatta, hogy a politikai ambíciók nem a fejben, hanem a torokban kezdődnek. A mély torokban.
 
Réka pályája meredeken ívelt felfelé, kezdve a „Tanár úr, késett a dolgozatom” című oktatáspolitikai tanulmányfilmjével, egészen a „Fényt viszek a sötét hátsóudvarba” című önéletrajzi drámáig. Most pedig új célt tűzött ki: le akarja szop... pardon, szavaztatni a rendszert.
 
„Én nem tagadom a múltam, sőt, abból építkezem. Ha az ember jó a mély témákban, miért ne foglalkozhatna a mélyállammal is?” – nyilatkozta a leendő képviselőnő, miközben "Tisza – mély, tiszta, szabad" feliratú pólóban pózolt egy puha bőrkanapén, nosztalgikus hangulatban.
 
A párt elnöke, Magyar Péter lelkesen üdvözölte a vérfrissítést:
 
„Réka bizonyítja, hogy bárki lehet politikus – az is, akinek múltja van és szája is hozzá!”
A kampányvideó már forog is: „Szopás ide vagy oda, mi kiállunk az igazságért” – hangzik el a végén, miközben Réka egy mikrofonba hajol, de nem úgy, ahogy azt a stáb eredetileg szerette volna, de pont úgy, ahogy azt vezér elképzelte.
A közvélemény megosztott. Egyesek szerint ez a közélet pornósítása, mások szerint a pornó közéletiesítése. Egy biztos: ha így haladunk, a következő választás már nem a szavazófülkében, hanem egy casting szobában dől majd el, és ha nyer a Tisza, a Parlament egy közepesen hard pornó forgatási színhelyére fog hajazni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...