Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 296.

🇭🇺 Magyar Péter: Az ember, aki egyszerre minden és semmi

 


 

Magyar Péter: az ember az az ember, aki olyan gyorsan váltott oldalakat, hogy a GPS is újratervezett. Még az Országház is megfordult egy pillanatra, mikor balról kezdte jobbról befejezni a mondatait.
 
A NER barátjaként azt mondjuk: ha minden rendszerellenes harcos ilyen jól öltözött lenne, akár feleségül is adnánk egy-két állami céget hozzá. Csak előtte gyorsan visszavásárolnánk azokat.
 
Ő az, aki egy kormányközeli székről állt fel... hogy átüljön egy kormánykritikus fotelbe – de közben nem felejtette el magával vinni a székpárnát. Amit, persze még a felesége varratott.
 
Ami azt illeti, Magyar Péter az egyetlen, aki úgy próbál rendet vágni a rendszerben, hogy közben nem vágta le, melyik oldalon is áll. Egyik kezében zászló, másikban mikrofon, és ha kell, hát harmadik kéz is nő neki, hogy posztoljon még egy Facebook-videót is, aztán lesse a lájkokat.
 
Aki nem ismerte, azt hitte, hogy csak egy sértett exférj. Aki meg ismerte, most már úgy tesz, mintha nem ismerné.
 
A rendszer barátai pedig csak ülnek, néznek, és nevetnek: mert ha Magyar Péter lenne az ellenzék megmentője, akkor a forradalmat is alvállalkozó viszi majd.
 
 ****
 
Kampányprogram – ahogy csak Magyar Péter tudná elképzelni (vagy sem)
 
1. Múltat végképp eltörölni – kivéve a sajátot
„Nem voltam párttag, csak... úgy alakult, hogy mindig ott voltam.”
Nem a rendszer embere – csak évekig működtette azt.
Nem politikus – csak aktívabban politizál, mint bárki más. Még nyaralás helyett is.
 
2. Átláthatóság, transzparencia, Péter-módra
„Mindenki tudni fogja az igazságot… a könyvbemutatón.”
Facebookon mindent elmond – kivéve, amit nem.
Sajtónyilvánosság: a bátor és barátinak tartott újságírók kérdezhetnek – de csak előre leadott kérdéseket.
 
3. Pártpolitika? Ugyan már. Ez Péterpolitika
„Nem vagyok sem jobb, sem bal – én vagyok a hinta maga.”
Nem alapít pártot – csak platformot, mozgalmat, társadalmi műhelyt, civil fórumot, és esetleg egy kis frakciót, ha úgy adódik. De a legfontosabb a webshop!
Program helyett: „Majd elmondom, ha győztünk.”
 
4. Közélet 2.0 – Like-gazdaság
„A kormányzás lehet szórakoztató is. Lásd: én.”
Törvények Insta-sztoriban: 24 óráig láthatók.
Parlament? Inkább podcast.
Miniszterelnöki expozé helyett: "Péter megmondja – Reels-változat".
 
5. Népuralom – néha kicsit túlzottan is szó szerint
„Szavazzunk mindenről. Még rólam is. De csak ha nyerek.”
Népszavazás heti rendszerességgel – ha nem tetszik az eredmény, újraszámoljuk, vagy kiírunk egy másikat.
Mindenki beleszólhat a döntésekbe – feltéve, hogy előtte lájkolta az oldalt.
 
6. Európa-pártiság. Feltételekkel.
„Brüsszel a barátunk – ha hallgat ránk és fizet”
EU-s pénzek lehívása: ✔️
EU-s értékek betartása: 🤷
Külpolitikánk alapja: „Beszéljünk mindenkivel – de én többet beszélek.”
 
Zárszó: Péter, a Forradalom Influencere
 
Ő nem egy rendszerellenzéki. Ő egy rendszer-újrahasznosító, aki új ruhába öltözteti ugyanazt a garnitúrát, csak most jó a hajszíne, trendibb a zakó, és jobb a fény a fotókon.
 
Aki nem ismeri, azt hiszi, megváltó. Aki ismeri, az tudja, hogy inkább önmegvalósító.
 
Szavazz Magyar Péterre – mert ha már úgyis színház az egész, legalább legyen benne főszereplő is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...