Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 263.

A Könyvfogyasztók Szövetsége – 365+ könyv egy év alatt, nulla betűértés

 
 

 
Ők azok! ❤ Az igazi Page Slayer-ek. A hardcore könyves csoportok fénylő sztárjai, akik évente több könyvet olvasnak, mint ahány foguk van a csoporttagoknak összesen. Posztolnak is róla rendesen: „Ma végeztem a 212. könyvvel. Holnap jön a 213., mert muszáj tartani az iramot!” – írják, miközben a romantikus thriller fantasy young adult erotikus vámpírfarkas-akció műfajába beleszuszakolt újabb bugyihúzogató csodát posztolják.
 
A helyesírásuk? Inkább ne. Az "elolvastam" náluk el ovasztam, a "drámai" pedig drámiás. És ha valaki bedobja a kommentek közé, hogy "Én most Csehovot olvasok", ők már jelentik is, hogy valaki trágárkodik. Dumas-ról azt hiszik, az valami kozmetikai márka, Zola meg egy sajt. Jókai? “Oh, ő az a régi bácsi, aki mindig túl sokat írt, ugye?”
 
Nem, kérem, ők, a hardcore könyvmolyok nem olvasnak könyvet, ők darálnak. Mert a mennyiség a lényeg. Nem az, hogy mit olvasol, mennyire szereted, mennyire érted, mennyire ragad magával. Csak az a fontos, hogy mennyit. A lista szent, az Excel-tábla szebb, mint bármelyik regény, és a polcon nem a tartalom, hanem a gerinc színe számít, sőt, még jobb, ha élfestett. Akkor a címe sem látszik, de legalább szép.
 
Könyvimádók? Ugyan. Ők inkább a könyvfitnessz bajnokai. Kalóriát nem égetnek, csak agysejtet, és minél hosszabb a lista, annál menőbb lesz a Facebook poszt vagy a BookTok videó.
 
És ha legközelebb szóba kerül Zola, reméljük, nem a pincértől rendelik egy trendi bár teraszán, némi hasábburgonyával megküldve.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk