Az ellenségem ellensége is az ellenségem
A politikai vitákban természetes, hogy vannak nézetkülönbségek. A demokrácia sava-borsa a párbeszéd, a vita, az eltérő álláspontok ütköztetése.
És akkor jön Magyar Péter, aki szerint az, aki nem ért vele egyet, minimum egy belső ellenség, egy gyíkember, aki egyenesen Moszkvából kapja a mikrochip-frissítést. És a fizetést. Nála a politikai ellenfél nem más, mint egy morális fertő – egyben személyes sértés, amelyet csak teljes karaktergyilkossággal lehet helyrehozni.
Mert ugye, ha valaki mást gondol, az ezer százalékosan téved. Vagy hülye. Vagy mindkettő. Az rossz ember. Egyből „a rendszer része”, „a NER szolgája”, „orbánista troll”, ha épp nem a "nagy leleplező oldalon" áll.
Mintha a demokrácia nem a vitára épülne, hanem a kommentháborúra és a filterekre.
Pedig milyen egyszerű lenne: ha valaki mást mond, csak... beszélgetni kellene vele. De hát ez túl mainstream. Magyaréknál az új norma a "vagy velünk vagy, vagy ellenünk".
Szóval üdv újra a törzsi Magyarországon – most éppen Tiszás zászló alatt, az MSZMP-MSZP-MZP-MP jegyében. Csak a tábor színe változott, a logika ugyanaz maradt: aki kérdez, az áruló. És ha ellenvéleményed van? Akkor te vagy a rendszer. A végére úgyis csak egy M marad.
De ne aggódj: majd a következő megváltó is megígéri, hogy ő más lesz. Aztán jól rád támad, ha ezt kételkedve fogadod. Persze szigorúan csak egy kommetben, mert ez nem az Ötkert, ahol ha bátorra ittad magad, még egy vad telefonhajítás is belefér az imázsba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése