Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 305.

Magyar Péter és a Mennyei Algoritmus

 


Valahol egy párhuzamos univerzumban, ahol a szentlélek komment formájában száll alá, új Messiás született. Nem jászolban, nem barlangban, hanem egy magyar kisvárosban, egy pódiumon, három retusált profilkép és két imádkozó emoji között. A város felett megnyílt az ég. Nem azért, mert front jött, hanem mert Magyar Péter beszélt. A felhők hátrébb húzódtak, a napfény rákönyökölt a térre, és a nyugdíjas Facebook-csoportok kollektív szívverése egy pillanatra kihagyott.
 
🌤️ „Még az Ég is Rá tekint!!!” – írta Julika, akinek azóta is magától világít a hűtő belseje, ha kiejti a nevét.
 
🙏 „Az égiek küldték nekünk!!” – kommentelte Anikó, akinek a fakanala aznap háromszor is hozzákoccant a fazék oldalához, és az egyet jelent: a jövendölés teljesült.
 
🔮 „Nostradamus is megírta!” – szólt hozzá István, az egykori gárdista, aki azóta lefordította Nostradamus minden versét, és ki is adta magánkiadásban, WordArt-tal a borítón.
 
✨ „A szeretet fénye, ami körülveszi és ezt sugározza az emberek felé!” – írta Mari, akinek a LED-izzója ettől kigyulladt, de nem haragszik, mert szent fény az, kérem!
 
🕊️ „Az ég küldte..” – sóhajtott Zsófi, miközben három angyalfilteres TikTok videót osztott meg Péterről „Ave Maria” aláfestéssel. "Az Ég küldte.." – válaszolt rá Zsófi, három ponttal, mert még most is könnyezik. 
 
És ebben a pillanatban megszületik a galaxis legújabb vallása: a Facebookos Fényhozmessiást Egyesület. Igen, ez volt az a pillanat, amikor a Szentlélek bejelentkezett Facebookon.
 
Mottójuk:
„Lájkolj, hogy a Fény tovább éljen. Oszd meg, hogy Julcsi is tudja, ki hozza el az új aranykort. És kommenteld: ÁMEN.” Ja, az emojikat se felejtsd le!
 
📜 Új Tanítás:
Aki hisz benne, annak tiszta lesz a hírfolyama. Is.
Aki kételkedik, annál elromlik a wifi, és a választások után listára kerül.
 
És aki megosztja: annak még a havi sárga rezsicsekkje is táncra perdül Magyar Péter neve hallatán.
 
🕊️ Oszd meg te is, hogy Géza is lássa. Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...