Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 315.

 


Hamarosan elindul egy országos, multidiszciplináris ösztöndíjprogram, hogy végre valódi, képzett állatvédelmi szakemberek kerüljenek a rendszerbe – állatorvosok, jogászok, etológusok, kommunikációs szakemberek, szociológusok…
 
De nem számoltak a kommentmezők megmondó embereivel. Nem számoltak Erikával.
 
Erika ugyanis már tíz éve osztja a véleményt Facebookon, minden állatvédelemmel kapcsolatos posztra rögtön reagál, és birtokában van az abszolút igazságnak. Mert ő látott egyszer egy videót, amin „sintér” volt, és azóta ő a Magyar Állatvédelmi Akadémia meg nem választott rektora.
 
Szerinte:
  • Nem szakemberek kellenek, hanem ivartalanítás, de csak úgy általában, “csinálni kell”.
  • Az ellenőrzés fontos, és bár nem pontosan tudjuk, hogy mit és hogyan kellene, de legyen!
  • A menhelyvezető, ha nem hoz kutyát magával, akkor vigye a kabátját is.
  • A kondipark fölösleges, mert elveszi a forrást a kutyatelepen tartott ellenőrzések elől.
  • Szegregátumban tiltsuk be a kutyatartást. (Logika? Etika? Jog? Kit érdekel! Erika érez.)
 
Mert amikor egy tudományos alapú képzés indulna, ami hosszú távon javítana a rendszeren, akkor Erika belép a kommentmezőbe és ledobja a bölcsességbombát:
„Nem kell szakember, hanem... HÁT ÉSSZEL KÉNE, ÉRTED?!”
 
És végül, a legnagyobb kérdés:
Ha Erika ennyire tudja, miért nem csinálja meg ő?
 
Nos, mert neki nincs ideje – kommentelnie kell. Ő Facebookos állatvédő. Már jön is a következő poszt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...