Napvitorla-gate, avagy Árnyék a Zsarnokság Földjén
Úgy tűnik, új front nyílt a magyar belpolitika szaharai homokviharában: a napvitorla-ügy.
Hadházy Ákos, a magyar közélet szivárványszínű hajóskapitánya, aki minden kő alatt korrupciót sejt – és néha igaza is van –, ezúttal a textilárnyékolás nemzeti bűntettét tárta fel.
Merthogy, kérem szépen, napvitorla került Hatvanpusztára! Mégpedig nem is akármilyen – olyan, mint amilyen a szekszárdi strandon is van! Csak ott bikinis embereket árnyékol, itt meg – a gyanú szerint – az árnyékban lapító luxuséletet.
És lám, máris kész a kérdés, amitől minden valódi magyar keresztény-konzervatív gazda a rossebbbe kívánja az agrárpolitikai jelentéseket: "De hát kit árnyékol a napvitorla, ha egyszer ez csak egy félkész mezőgazdasági üzem?”
Vajon a strandoló birkák csücsülnek alá? A bálák túlmelegedés ellen van? Netán maga a miniszterelnök, egy traktoros szlalom után, miközben személyesen ellenőrzi, hogy elég félkész-e már az a mezőgazdaság?
Miközben Hadházy közösségi vándorcirkusza szombatra Hatvanpusztára szervezett zarándoklatot, vidéken sokan vakargatják a fejüket: „Nálunk is van napvitorla, az árnyékban pihen a puli meg a nagymama. Ez most akkor luxus, vagy csak nemzeti önvédelem az UV-B ellen?”
De úgy tűnik, Hadházy hazájában a Temus napvitorla is luxusnak számít.
Ahogy a Temus messiások (lásd: Magyar Péter), úgy a Temus kereszteslovagok (lásd: Hadházy) szerint is, ez már túlzás – legalábbis ha a NER napfényes oldalán feszül ki az a vitorla. Ott már gyanús valami.
És hát, mit nekünk Chanel, Dior, Louis Vuitton vagy egyéb úri luxusmárkák?
A luxizás országában a luxi-vadász Hadházy szerint már a napvitorla is a fényűzés omegája.
Az utolsó stádium. A végső dekadencia. A poszt-nerizmus baldachinja.
Ahol egyszer Temus napvitorla kifeszül, ott többé nincs visszaút a népi demokráciába.
De legyünk igazságosak! Az igazán gyanús dolog nem a napvitorla, hanem hogy kik vannak alatta.
Mert ha az árnyékban csak egy krumpliszsák, egy kecske, meg egy nehéz sorsú parasztasszony ül, akkor az mezőgazdaság.
Ha viszont árnyékban pihenő miniszterelnök, Bentley, vagy egy ismeretlen oligarcha kalapja bukkan elő: az bizony pusztaverszájjá avanzsált nemzeti szégyen.
Úgyhogy kedves Hadházy úr, talán kevesebb napvitorla-szociológia, és több napfény a közérthető állami szerződésekre! És ha legközelebb napvitorlát lát, ne háborogjon – csak nézze meg, ki ül alatta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése