Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 307.

Tündérmese helyett pszichodráma: Magyar Péter, az elveszett hercegnő és a dacos influenszer közös castingjára jelentkezett – és meg is kapta mindhárom szerepet.

- avagy szösszenet a Czeglédi poszt margójára
 
 

 
Komolyan, Péter, most már elég ebből a tüsszögő királylány-meets-hisztis-tinédzser-meets-belvárosi-divatblogger performanszból. Nem, nem a Fidesz utasítására hívták be azt az egy darab vendéget, aki esetleg nem borul térdre a Tisza-zászló előtt. 
 
Ahogyan téged sem kérdezett meg senki, amikor beültetik a napi 42 fős lelkes rajongótáborodat a stúdiókba, meg az országjárásodra oda buszoztatják, ahol a mikrofon már sírva könyörög egy kis objektivitásért.
 
De hát tudjuk, nálad a sajtószabadság addig tart, amíg nem kell szembenézned a saját kritikáddal. Az ATV szerkesztői lassan jobban rettegnek tőled, mint egy NAV-ellenőrzéstől, mert ha egy mondat nem eléggé csicskul be a tiszai kánonhoz, máris jön a kommentelős keresztes hadjárat, a nedves bugyis nénikkel és a kaszás-kapás műmagyarokkal. 
 
Te meg közben olyan vagy, mint egy főpróbát elveszített operettfőhős: nem tetszik a világ, hát átrendezem!
 
Csak egy dolgot kérnénk: ha már országot akarsz vezetni jövő tavasszal, próbálj meg húsz másodperc erejéig nem úgy viselkedni, mint akinek elromlott az Insta-algoritmusa, és ezért vége a demokráciának. Tedd le azt az átkozott telefont, legalább 2 percre válj meg tőle, ne utasítgasd a sajtót, és ha lehet, egy picit kevesebb valóságshow, és egy csipetnyivel több valóság. Menni fog, ha lemászol a VIP-ból.
 
Mert bár a tündérmesékben mindig a jó győz, de ha a királyfi közben dührohamot kap minden mikrofon láttán, aminek neki nem tetsző a színe, a végén a sárkány is visszavonul inkább.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk