Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 346.

FIKTÍV KAMPÁNYBESZÉD – MAGYAR PÉTER: A MEGVILÁGOSODÁS MENETE


 

Tisztelt Hazafiak! Hazafiasok! Hazátlanok, akik most hazát keresnek bennem!
 
Ma este nem egy politikus áll önök előtt. Nem, hölgyeim és uraim. Ma este önök előtt egy egykori rendszerember, egy saját múltjától szabadulni próbáló szent, egy egyszemélyes kinyilatkoztatás áll.
 
Én vagyok Magyar Péter, és már a nevem is bizonyíték: magyar vagyok. És Péter! Ez a kettő együtt nem lehet véletlen, hiszen Szent Pétert a Biblia szerint Jézus Kéfásnak, vagyis sziklának nevezte, és rá építette egyházát. Ez innentől számomra küldetés! 
 
Éveken át szolgáltam azt a rendszert, amit most minden erőmmel le akarok bontani. Tudom, mit gondolnak: „Miért nem szólt korábban?” Azért, mert akkor még nem volt ennyi követőm. De most! Most már van TikTok, Facebook, YouTube... most már érdemes szólni.
 
Nem vagyok politikus! Nem is leszek! Maximum miniszterelnök.
Működő demokráciát akarok – de úgy, hogy én mondjam meg, hogyan működjön. Olyan jogállamot, ahol senki nem áll a törvények felett – kivéve azt, aki egykor írta őket. Azaz én.
 
Nézzék el nekem a múltamat – de főleg ne kérdezzenek túl sokat róla. Mert a jövő fontosabb! És a jövő én vagyok. Magyar Péter! Akinek múltja csak annyi, amennyit bevall belőle. És közben énekeljük együtt hangosan, hogy "A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk..."
 
Most azt mondják rám: "Populista!" Hát persze, hogy az vagyok! A népnek beszélek, a népért harcolok – és nem mellesleg a nép tetszéséért küzdök. Mert egy jó demokrácia alapja a like, a share, és a kommentszekció véleménye.
 
Nem ígérek csodát – csak hatalmat. Mert csodát tenni csak az tud, akinek hatalma van. És én már majdnem ott vagyok. Már csak egy kicsi kell. Tőletek.
Ezért mondom: higgyetek bennem úgy, ahogy én hiszek saját magamban! Mert ez az ország most tényleg bajban van, különösen úgy, ha én lettem az utolsó remény.
 
Köszönöm!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk