Agymenés 343.

Magyar Péter nagy mesekönyve, avagy a rémhírherceg naplója

 

Ma is felkeltem, és hálát adtam a sorsnak, hogy a kávém mellé egy újabb világmegváltó történetet írhatok a Facebookra. Hiszen ha nem írom le, honnan tudnátok, hogy a hatalom személyesen az én hősies előretörésemtől retteg?

 

Orbán-janicsárok! Ízlelgessük ezt a szót, mint a tegnapi, félig sikerült marhapörköltet: keserű, de legalább tele van csontszilánkkal. Ők azok, akik a főnökük utasítására nem restek mindent bevetni, hogy a magyar vidék, ez a drága, tejjel-mézzel folyó Kánaán, rá ne ébredjen: a Megváltó már köztük jár – és Péternek hívják.

 

Példák? Ó, dögivel van!

 

• Egy zalai gazda állatait megmérgezték, pusztán mert rám mosolygott. (A mérget persze titkos CIA–NER együttműködésben fejlesztették ki, laborpatkányokra tesztelve.)
• Egy tejtermelőtől nem vették át a tejet – nyilván a gonosz hatalom fél, hogy a tejből forradalmi túró készül.
• Egy gazdának leégett 15 hektárja, mert a traktorján túl hangosan szólt a TISZA-dal.
• Egy óvodaigazgatót eltávolítottak, mert az óvodások közül valaki véletlenül „Péter bácsit” rajzolt a Mikulás helyett.
• Egy gyermekvédelmi vezetőt megpróbálnak ellehetetleníteni – gyanítom, mert rám mert nézni szerelmetes tekintettel egy országjáró állomáson.
• És persze mindenki fenyegetést kap, aki csak álmában Tiszás – akár szóban, akár képeslapon, „Üdv a Balatonról” felirattal, hogy még szimbolikus is legyen.

 

Tényleg azt hiszi Orbán Viktor, hogy ettől majd a magyar ember nem szavaz rám? Hogy a szorgos vidéki nép ne állna be mögém, ha elég nagyokat mondok, elég sokszor és elég folyékonyan hazudok?

 

Mert én mondom: minden ilyen „aljasság” (idézőjelben, de szeretettel) csak erősíti a TISZA-t, főleg a legkisebb településeken, ahol az emberek már nem is annyira a kormányt, mint inkább a pletykát élvezik.

 

Köszönöm mindenkinek a bátorságát, a lájkokat, a szívecskéket, és főleg a kommenteket, mert azok nélkül nem építhetünk működő és emberséges Magyarországot… és persze a saját politikai jövőmet sem. Sőt, ha adakoztok a Facebook reklámokra, és megrohanjátok tele bankkártyával a webshopomat, akkor még boldogabb vagyok.

 

Veletek vagyok!

(Azaz: figyellek titeket, hogy ne tűnjetek el a következő posztom alól.)