Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 317.

 

Temu Futárszolgálat: Küldeményed megérkezett - avagy szatirikus látlelet a 300 forintos kulcstartók világából

 
 

 
A Temu – vagy ahogy sokan becézik, a „napi meglepetésdoboz a kínai véletlengenerátorból” – újra és újra bebizonyítja, hogy lehet valami egyszerre olcsó, felesleges és rossz minőségű, de mégis elvárásokkal túlterhelt.
 
A rendelés menete pofonegyszerű:
  • Vásárolj impulzívan, ami megtetszik (pl. világítós kutyaköröm reszelő, amit soha nem fogsz többé elővenni).
  • Válaszd ki a kedvenc futárcéged – amelyikre épp a legkevésbé köpköd a Temus Facebook-csoport.
  • Várd meg, hogy a csomagod „érkezik hamarosan” státuszban stagnáljon két hétig egy debreceni raktárban.
 
Aztán eljön a Nagy Nap. Megcsörren a telefon. A kijelzőn ez áll: „Ismeretlen szám” – ami egyet jelent: ITT A FUTÁR, akit most egyébként az online csoportokban kollektív népharag sújt, már jóval azelőtt, hogy kinyitnád az ajtót.
 
– „Nem csengetett.”
– „Miért nem hozta fel az ötödikre, amikor ott a lift?”
– „Miért hozta fel az ötödikre, amikor azt írtam: csak rakja le a küszöbre?”
– „Miért reggel jött, amikor egész nap itthon vagyok... délutántól?”
– „Miért NEM jött még mindig, amikor már két napja rendeltem?”
 
És persze, ott a csomag. Benne a 300 forintos kulcstartó, amit láttál a képen, csak élőben mintha egy megrágott PET-palackból vágták volna ki.
 
– „Ez gagyi.”
– „Ez csalás.”
– „Ezért KÍNÁT be kellene perelni.”
– „A futár a hibás.”
 
Mert bizony, ha maga Jason Statham hozná a csomagot, helikopterrel ereszkedve, félmeztelenül, egy ingcsere közben, miközben egy kézben a csomagot, a másikban egy online streamelő mobilt tart, amin élőben követheted a szállítást – akkor is lenne baj.
 
– „Miért nem volt szalag a dobozon?”
– „Miért nézett rám úgy?”
– „Miért nem hozott szívecskés matricát a csomagra, mint tavaly?”
 
A Temus vásárlói csoport valójában nem vásárlói közösség, hanem egy kollektív pszichodráma színtere, ahol az irdatlanul olcsó árak mögött aránytalanul magas elvárások és futárgyűlöletbe csomagolt önsajnálat lapul.
 
És ha valami mégis időben, épen, pontosan érkezik?
 
– „Gyanús. Biztos másnak szánták.”
– „Áhh, ez a kivétel. Holnap megint az MPL kavar el valamit.”
 
Így megy ez. A Temu örök. A futár változik. A kulcstartó hulladék. A panaszáradat örök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...