Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 330.

Tisza-parti Megvilágosodás


 


És eljött közénk Magyar Péter, akit nem szavaztak meg, nem választottak meg, de mégis kijelöltetett — önmaga által. Megszólalt, és a nép hallotta. És ami még ennél is sokkalta fontosabb: lájkolta.

Nem kellett pártprogram, se kongresszus — elég volt egy élő videó és néhány jó időben elejtett szó: „igazság”, „kiváltságosok”, meg hogy „nekem ne pofázzon senki”.

És íme: megalakult a Tisza Párt, ami nem politikai közösség, hanem új vallás. Pünkösdi karizmatikus mozgalom, csak nyakkendő és kultúra nélkül.

A hívők hamar felsorakoztak. Volt ott exfideszes, ex-mindenes, és pár olyan is, aki még azt sem tudta, mi ellen lázad, de jó volt végre valahova tartozni. A főparancsolat világos volt: ne kérdezz, csak tapsolj. Aki pedig kérdezni mert, az vagy „NERes ügynök”, vagy „DK-s beépített”.

És jöttek a csodák: tízezres, sőt, százezre, milliós, soktízmilliós tüntetések, ahol a vezér nem mondott semmit, de azt is úgy, hogy a nép sírt, zokogott és imádkozott - hozzá. Ha azt mondta, hogy „átláthatóság kell!”, akkor az ország népe áttetszővé vált — kivéve persze a párt finanszírozását. Az maradt szigorúan „belső ügy”.

A Tisza-parti zarándoklatok során a hívők egymást kérdezgették: „Te hiszel benne?” – „Már nem is kell hinnem. Tudom.” – „Mit?” – „Nem tudom. De ő biztos tudja.”

A programot nem olvasták, mert nem volt. De hitték, hogy van. Mint a Szent Grál: nem látod, de attól még létezik. És egyszer, talán a választás után, elhozza nekünk a politikai Nirvánát, ahol minden gonosz eltűnik.

Az ország közben kettévált: nem kormány- és ellenzékpártiakra, hanem hívőkre és eretnekekre. A középen állók meg sehol. Olyan számukra nem létezett. Ők már túl voltak az első megvilágosodáson, és épp egy újabb szektát kerestek. Az egész olyan volt, mint egy régi bakelit lemez: van A és B oldal, más lehetőség nincs. Gondolkodni nem kell, csak megfordítani, átfordítani, cserélni.

És így épül a Tisza Parti Mennyország, ahol nincs vita, csak üdvözülés.

A vezér mondta, mi hisszük.
A többiek meg kapják be.
Ámen, Tisza testvérek.

És ne feledd: aki kételkedik, az egyszerűen csak még nem érti.
Kiemelheted a bejegyzést több Moncsi agymenései eléréséhez.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...