Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 382.

 


Tegnap este óta úgy lessük az arcoskönyvet, mint a kocsmai kártyás a pókert: mikor érkeznek a szent nyávogók, akik szerint a tűzijáték maga a sátán pénzégetője. És lőn, megjöttek a hősök, akik a kanapéról megmentik a világot.

Mert most már, kérem, mindenki politikai influenszer. A demagógia állatorvosi lova, Hadházy „nem hagyjuk abba” Ákos pedig elővette a színes ceruzákat és a matekfüzetet, és olyan képleteket rittyentett, hogy a PISA-felmérés sírva könyörög kegyelemért.
 
Tudta? – harsogta a posztjában a nagy megmondóember, aki már azt vizionálja magának, hogy a hatalom meg akarja ölni. Szóval elmondta, mert kiszámolta, hogy 2010-ben még csak 150 millió volt a tűzijáték, most meg már 3,7 milliárd! A rendezvény pedig 14,5 milliárd! Hát ebből mennyi minden lehetne! Például:
  • 45 vadonatúj CT, hogy az ország minden kórházában kétszer olyan gyorsan találják meg a fanyalgók demagógia-gócait.
  • 180 felújított kórházi osztály, hogy legyen hova befektetni a Facebook-on elpattanó erek gazdáit.
  • 29.000 légkondicionáló, hogy a kommenthuszárok ne izzadt kézzel pötyögjék a hülyeséget.
  • 145 vidéki iskola teljes felújítása, hogy legalább a következő generáció képes legyen kiszámolni, hogy a matek nem stimmel.
  • 480 új szociális bérlakás a fővárosban, hogy legyen hol a „szegények pénzét ellopták” kórust gyakorolni.
 
És mindezt persze úgy, hogy „persze csak ha nem lopják szét a közbeszerzést” – mert hát lopni csak más tud, a „szentek” és az állatorvosi lovak soha. Ők csak tarhálnak.
 
És amikor valaki megjegyzi, hogy Orseolo Péter és Magyar Péter között bizony akad némi történelmi rím, akkor jön a hiszti: „Felháborító a párhuzam!” Hát hogy lehet egy történelemkönyvbe ragadt figurát összevetni a jelen díszpéldányával, a szent Messiással? Pedig a párhuzam nemcsak keményen ül – egyenesen ott hever, sörrel a kezében, és integet a Margit-hídról.
 
A végén már csak egy kérdés marad: ha ennyi pénzből ilyen sok minden lehetne, miért mindig a kommentmezőben épül fel a szebb jövő, és miért nem a valóságban? Az önjelölt közgazdászok és matematikai zsenik vajon miért csak ott osztják az észt? És vajon mikor számolják ki, a sok ráfordított pénzből mennyi térült a turizmus által?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...