Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 345.

A Szeretetország Kézikönyve – I. fejezet: Hogyan nevettesd ki magad egy virágos mezőn


 

Kollár Kinga posztja új szintre emelte a politikai humor fogalmát. Ott menetelnek a képen, mint egy multikulti tavaszi brigádgyűlésén, magyar zászlóval és hatalmas pofabőrrel felszerelkezve, és közben ezt harsogják:
 
 „AZ ERŐSZAK NEM JÁTÉK!”
 
Aha. Pont Kingácska, a megszorítások és elvonások EP-béli főszónoka, aki azon örömködik, hogy ha végképp kicsúszik a magyar ember lába alól a talaj, akkor az "nekik politikailag kedvező helyzetet teremt". Hát persze. Szeretetország, level 999.
 
 

 
Írják a petíciót az erőszak és a megosztás ellen, éppen azok, akik naponta címkézik hazaárulónak, gyűlöletkeltőnek, patás ördögnek a velük egyet nem értőket.
 
De ha már így belelendültek a békeharcba, a következő könyvterv is megszülethet:
 
„A hazaszeretet művészete – tollbamondta: Kollár Kinga.”
 
Előszó: „Hogyan áruljuk el az országot brüsszeli fizetéssel a zsebünkben, és közben tartsunk erkölcsi prédikációt a vidéki népnek.”
 
Zárszó: „Miért jó nekünk, ha nektek rossz.”
 
És ott van még a Temus Messiás, az erőszakos múltú férfi, akit egy ország számára próbáltok parfümfelhőbe burkolva szentté avatni, miközben még a saját családja sem volt biztonságban mellette – de ti a jövő vezérének fényezitek.
Mert az erőszak csak akkor baj, ha nem hoz EP-mandátumot, igaz?
 
Kedves Kingácska, legyetek szívesek előbb a saját házatok táján összesöpörni a verbális molotovkoktélokat, aztán tartsatok hittant a megosztás és gyűlölet ellen.
Csókolom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...