Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 378.

Civilizáció túlélő kézikönyv 6. rész: Hogyan találj értelmet egy értelmetlen világban – ha már úgyis itt vagy


 

Nem biztos, hogy kell nagy értelmet találni. Nem biztos, hogy az életnek van egyetlen fő célja, amit meg kell fejtened, mint egy rejtőzködő wifi-hálózatot.
Néha elég, ha reggel felkelsz, és nem utálod az egészet. Néha elég egy kutyasétáltatás. Egy kávé egy jó emberrel. Egy dal, amit már már legalább ötvenszer meghallgattál, és még mindig megdobban tőle valami.
 
Az értelmet nem találni kell. Észrevenni.
 
Ott van a hibás lépéseidben. A késésben, amikor pont találkozol valakivel. A kitérőben, amikor éppen máshova érkezel..
 
A világ nem logikus. De élhető. Ha nem állítod, hogy más módon kéne lennie.
 

Hogyan térj vissza a valósághoz anélkül, hogy teljesen megőrülnél

 
Valóság = nem filter. Nem montázs. Nem sorozat. Nem sérülésmentes. Nem hashtag. Nem mém. Nem képernyő.
 
A valóság: érzet. Szag. Sár. Izomláz. Veszekedés. Megbocsátás. Fáradt nevetés. Hideg kávé. Langyos leves. Igazi mosoly.
 
Nem lehet visszatérni oda, ahol még sosem voltál. De el lehet indulni felé. Eltenni a mobilt. Levenni a cipőt. Megölelni valakit. Felvenni a szemkontaktust.
 
Nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha jelen vagy.
 
A valóság nem szépít. De legalább õszinte.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk