Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 335.

 #hülyegyerek és a rakparti Armageddon


 

Na, megint jött a főpridemester, és sír, mint a frissen megnyírt bárány, hogy a kormány egy hétre lezárja a rakpartot. Mert ugye, ha ő zárja le hónapokra, az maga a zöld forradalom, a fenntarthatóság, a városi élet új reneszánsza. Ha más csinálja pár napra, az már környezetromboló genocídium, és az ENSZ Biztonsági Tanácsát is össze kéne hívni.
 
Szokás szerint előkerült a szent zöld bibliája: zajszennyezés, légszennyezés, állatok, nagymamák, asztmások – mindenki veszélyben. Persze, amikor a fél nyarat teleplakátolja saját "rakparti csodáival", miközben a forgalom hónapokig áll, ás a negyvenfokos melegben fuldokolnak az emberek a dugókban, az valahogy nem ugyanaz. Ott mindenki boldog, bringa csilingel, gyerek kacag, a levegő meg nyilván levendulaillatú. Mondjuk nem a körúton, meg a pollerek árnyékában, de valahol biztos. Ja, és a méhecskék is zümmögnek.
 
Most viszont jön a Fidesz, és mer csinálni egy 45 perces tűzijátékot, amihez kell egy kis lezárás. Hát micsoda dolog ez! A kormány – szörnyű bűnében – nem egyeztetett a főpridemesterrel, és nem kérdezte meg, hogy az ő szent rakpartja mire vágyik.
 
A levél Rogán Antalnak persze elkészült: legyen szerénység, ne lőjenek rakétát a Margit hídnál, és a 14 milliárdos ünnepségből csípjenek már le egy keveset, hogy ne zárják le a várost. Sőt, a legjobb lenne, ha amit lecsípnek, azt egyenesen neki adnák. 
 
Mert ha valami lezárásra kerül, akkor annak politikai értéktartalma van: ha balos, akkor innováció és városmegújítás; ha kormányközeli, akkor elnyomás és emberiség elleni bűntett.
 
Ahogy elnézem, idén augusztus 20-án nemcsak a tűzijáték fog az égig érni, hanem a főpridemester vinnyogása is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk