Proli Ákos ismét hajnalban indult útnak, hóna alatt a kissé leeresztett dühpárnával, lábán a legendás zoknival, amelyet már csak „A Penészes Lyukas lábkárpit” néven emlegetnek a környéken. A levegőben a fagyos reggel és a helyi trágyaszag keveredett, de Ákos számára ez maga volt a hősi út előjele. Tudta: ma valami történni fog.
Az előző felfedezés óta – a padlófűtés, amit ő csak „a lábak megváltójának” nevezett – abban a hitben élt, hogy ennél feljebb már nincs. De amikor belépett Hatvanpuszta egyik szobájába, a falból egyszer csak fény tört elő. Nem meleg, nem gyertyaláng, hanem olyan éles, hideg fény, mintha maga az univerzum küldte volna, hogy közölje: „Ákos, te kiválasztott vagy.”
Megállt, szíve úgy kalapált, mint a kocsmai nyerőgép, amikor végre három dinnyét mutat. „Ez… ez egy jel!” – suttogta, és belül már látta magát, amint a nép élén vonul, kezében a dühpárnával, mint valami szent ereklyével és vadul harsogja, hogy "nem-haggyuk-abba".
És ekkor jött a tragédia. Valaki – vagy valami – nekicsapódott az autójának. Talán a szél, talán egy kóbor macska, de Ákos tudta, hogy itt több van a háttérben. Mert ahol fény van, ott árnyak is mozognak. Őt, bizony, meg akarták merényelni.
Este, mikor hazatért, a konyhában magányosan ült, és bámulta a konnektort. „Te is tudod, mi folyik, ugye?” – kérdezte a falba dugott hosszabbítótól. És esküszik rá, mintha az egyik kis piros LED visszapislantott volna.
Másnap már nem a fényt látta a falban, hanem az üzenetet, egy kozmikus jelzést, amit csak ő érthet meg. „Ez nem csak elektromosság, ez… kapcsolat. A felsőbb erők kommunikálnak velem” – magyarázta a közösségi oldalán élőben, miközben a nézők fele röhögött, a másik fele pedig szentül hitte, hogy Ákos a magyar Tesla.
A kommentelők között hamar felbukkant egy „Galaktikus Testvériség” nevű profil is, aki azt írta neki:
„Ákos, te vagy a kiválasztott. Ne hagyd, hogy elhallgattassanak. Az autó elleni támadás csak a kezdet.”
És most ott áll Hatvanpuszta kapujában, arcát az ég felé emelve, karját kitárva, és teli torokból kiáltja:
– Hallom az univerzum szavát! Ti is halljátok?!
A közelben a juhok bégetnek, a szél susog a kukoricásban, és valahol a dombok mögött egy árva fénycső villan egyet – mintha tényleg válaszolna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése