Mindig is csodálattal figyeltem a Tiszás hírharcosokat, akik úgy bánnak a tényekkel, mint a kormány a statisztikákkal: csak azt mutatják, ami jól mutat, és ha nincs, akkor gyártanak. A „forrásellenőrzés” náluk nem újságírói feladat, hanem szakrális szertartás: „Ferenc mondta, tehát így van”.
És tessék, itt a friss szenzáció: Trump személyesen telefonált Magyar Péternek, hogy meghívja az USA-ba. Hivatalos. Nem, nem a Fehér Ház szóvivője jelentette be, hanem egy Facebook-komment, tehát kőbe van vésve.
A Tiszásoknál ez már Pulitzer-díjas hitelesség.
Az embernek már-már kedve támad elhinni, hogy ha holnap egy postagalamb lecsap a Skoda motorháztetejére, az biztosan azért van, mert Washingtonból küldtek üzenetet: „Gyere, Péter, vár a Szabadság-szobor, és ha hozol pálinkát, még Trump is meghúzza.”
A Tiszás hírfolyamnak amúgy különleges politikai érdeme van: mindent úgy tálal, hogy a „mi fiunk” hősként, az „ő emberük” pedig minimum a Sátán helytartójaként jelenjen meg. Ha kell, a valóságot meghajlítják, mint a kormány a közbeszerzési pályázatokat — és ha valaki rákérdez: „Ez tényleg így volt?”, azonnal jön a válasz: „Jobban tudom, láttam a YouTube-on!”
Aztán persze, amikor kiderül, hogy a sztori inkább egy sörözés közbeni félrehallás volt, mint diplomáciai áttörés, senki nem szól. Mert a Tiszán innen és túl a hír nem arra való, hogy igaz legyen — hanem hogy jól hangozzon. És ha egy kis politikai hátszél is fújja, annál jobb: az egyik oldal diadalmámorban úszik, a másik oldal épp csak nem gyújt máglyát.
Őszintén, ha a valóságban ekkora kreativitás lenne, mint a Tiszás hírszerkesztésben, már mi rendeznénk az ENSZ Közgyűlést a Hősök terén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése