A szent szövegek és a mocskos kazetták találkozása – magyar közéleti kiadás
A magyar politikai arénában sokan szeretnek erkölcsről prédikálni, ám néha kiderül, hogy a múltban nem mindig a szószéken álltak, hanem máshol. Hát igen, gyakorta sokkal kisebb közönség, de annál bizarrabb díszletek előtt, és utána annál érdekesebb körben terjedt ez a fellépés.
És ha valami, hát ez képes kicsapni a biztosítékot – főleg, ha az illető ma a tisztaság, erkölcs és szellemi magasság önjelölt őreként lép fel.
Most egy olyan „mozgóképes dokumentum” került elő, amelynek témája valahol félúton van az Ószövetség és a „nézz inkább valami mást” kategória között. Bevezetésként felbukkan egy, a teológiai profilhoz feltűnően passzoló könyv, majd a cselekmény olyan irányba kanyarodik, amit talán még Cicciolina rajongói sem tapsolnának meg. Sőt, még ők és Róka Réka rajongói is feltennék a kérdést: „Ez most tényleg szükséges volt?”
Az időpont és a helyszín gyanúsan egybeesik az illető bécsi egyetemi éveivel – de hát ki ne tudna úgy tanulni, hogy közben…hogy is fogalmazzunk.... kreatív módon kiegészíti a tananyagot? A magyar nyelvű dialógusok és a szakmai könyv felütése már csak extra fűszer a felnőttfilmes extrém történetben.
A legjobb az egészben, hogy ha a gyanú beigazolódik, Magyar Péter a könnyeit törölgetve hivatkozhat majd Róka Rékára: „Neki csak vízparti aranyzápor jutott, én meg itt vagyok ezzel szemben…” Vagy akár Cicciolinára, akit ezek után tényleg az erényesség szobrának lehetne kikiáltani.
És mi a reakció? Egyelőre semmi. A hallgatás itt hangosabb bármely sajtónyilatkozatnál.
De hát ez Magyarország: nálunk minden erkölcsi magaslat mögött van egy alagsor, ahol a szentbeszéd és a kompromittáló felvétel egyaránt porosodik – és időnként valaki leakasztja a polcról, leporolja, megrázogatja, hogy aztán alkalmas időben újra levetítse.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése