Bécsi bohózat: Ritácska és a hasonmás-gate
Egy teológusnő, aki gyanúsan hasonlít önmagára, egy könyv, ami túl tökéletes kellék, és két kommentátor, akikből a magyar közélet stand-upja épül. Véletlen? Aligha.
A magyar közéletben ritkán adatik meg, hogy az abszurdum ennyire önjáró módon szórakoztassa a nagyérdeműt. Most viszont Ritácska legújabb epizódja olyan, mintha valaki egy politikai thrillert, egy felnőtt mesekönyvet és egy délutáni talkshow-t összegyúrt volna. A sztoriban feltűnik a rejtélyes "művészeti alkotás", a bécsi hasonmás, a véletlenül pont a témához passzoló könyv, és persze a "csak itt, csak most, csak önöknek" típusú időzítés.
Hont András a maga száraz, csípős stílusában odaszúr, mint aki már látta ezt a darabot, csak éppen most jobb a világítás.
Ábrahám Róbert meg rátesz még egy lapáttal, és olyan részletességgel meséli el a háttérsztorit, hogy az ember szinte látja maga előtt a Rogán Antal-féle storyboardot: bécsi utazás, könyves kellék, majd a nagy drámai leleplezés.
Ha ez film lenne, a végén a közönség egyszerre tapsolna és röhögne, miközben Ritácska magyaráz, a többiek pedig már a stáblistát olvassák.
Mert ebben az országban, ha politikai bohózat készül, mindig van egy Hont, aki a poént elmondja, és egy Ábrahám, aki a poént megrajzolja. A főszereplő pedig… nos, az most is hozza a formáját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése