Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 313.

A Balatoni Szent Vegánusok Rendkívüli Látomása

 



Tihany lankáin, ahol más a levendulaillat is, megjelent a Harc az Állatokért Apostoli Vegán Misszió tizenegyedik, napszél által vezérelt gyülekezete. Kezükben molinó, lelkükben tofu, céljuk: a horgászat és halászat végső kiiktatása az érző univerzumból.
 
A performance során egyes tagok hálóba bugyolálva feküdtek a fűben, imitálva a halak szenvedését, míg mások rezzenéstelen arccal figyelmeztették a fürdőzőket:
„A hekknek is fáj!”
 
(Az egyik fürdőző megkérdezte, hogy "a hekk vagy a hekk ára?", de ezt azonnali kirekesztés és energiatest-megtisztítás követte.)
 
 
 
Többen arról számoltak be, hogy a vegán rend tagjai bocsánatot kértek a fűcsomótól is, mielőtt ráálltak volna. Egyikük félhangosan ezt mormolta:
„Sajnálom, kis klorofill-testvérem. Légy egyensúlyban a fotoszintéziseddel.”
Állítólag lélegezni is csak azután mernek, hogy engedélyt kérnek a környező oxigénmolekuláktól.
 
Az étkezésük?
 
Fény. De csak délelőtt 10 és 12 között, amikor a nap szögben áll és nem sérti meg a mikroorganizmusok cirkadián ritmusát.
 
Az ökológiai egyensúly fogalma viszont teljesen ismeretlen számukra. A helyi horgászegyesület egyik tagja, Lajos bácsi így fogalmazott:
 
– Szerintük ha egy sügér megeszik egy snecit, az népirtás, és órákon át skandálják a "genocídium" szót.
 
A vegán szekta következő akciója állítólag az "Öko-Túró Rudit a gyerekek kezébe!" mozgalom lesz, mert az erjesztett tejtermék is fáj, csak az kevésbé hangosan.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk