Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 394.

Magyar Péter – a Temus Messiás és a Nemzeti Csillámporos Megváltó


 

Volt egyszer egy Magyar Péter. Jogász, apa, férj, ügyvivő, háttérember, vendégtapsoló, miniszteri tanácsadó, sőt: főcsápoló a NER VIP sátorában, ahol a hűség nem elv, hanem fizetési sáv.
 
De aztán egy napon felébredt. Valami megváltozott.
 
Talán egy éjféli Temu-rendelés közben rájött, hogy a jogállam nem ugyanaz, mint a jogászállam. Talán csak nem jött meg időben a miniszteri vouchere, ez lehetett a titokzatos ok. Ki tudja?
 
És mint minden jó posztmodern hős, ő is elindult az útján: kicsit Jakab Péter, kicsit Márki-Zay, kicsit influenszer, kicsit ügyvéd, de teljes szívvel forradalmi manöken. Az új arc - a régi rendszerből.
 
Most pedig ott ül az ország peremén, mint egy frissen kivasalt Black Friday remény, és várja, hogy az applikációk népe megszavazza őt, vagy legalább egy TikTok-duettet csináljanak róla.
 
Orbán Viktor közben...
 
...sztoikus arccal, mint egy adóhatósági ellenőr a Balaton-parton, kijelenti: „A csávó pár hónapja még nekünk tapsolt.”
 
És tényleg. A videón mintha egy enyhén zavarodott tanár szembesülne azzal, hogy a legjobb diákja most már lájkvadász a másik osztályban. Az arcán a felismerés: „Ez most komoly? Magyar Péter??”
 
Magyar Péter és a Nemzeti Visszakézből Megváltás™ lesz az új márkajel.
Mert ez nem kampány. Ez egy mozgó Black Mirror-epizód, ahol a nép nem választ, csak véleményez – emojikkal.
 
Magyar Péter az új termék a politikai polcon:
✔️ Hologram-kompatibilis
✔️ Jogi végzettségű influencer
✔️ Fényvisszaverős igazság
 
Kampánystáb? Minek az.
 
Elég egy telefontartó, egy világítógyűrű, és a háttérbe beúszó IKEA növény, néhány póló és karkötő, csak hogy dübörgjön az MLM biznisz is.
 
Ő nem hazudik. Ő csak újrahasznosítja az igazságot. És ha holnap mégsem választják meg?
 
Sebaj. Legalább lesz saját merch. „Én is csápoltam egykoron a Fidesznek” – feliratos pólóban.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk