Magyar Péter és a művelt melós - operabérletek, olajkezes retorika és a Kádár-reflex
Megcsörrent a kampányvekker. Magyar Péter már a reggeli pirítóst is politikai elemzők véleménye alapján keni meg. Ha Nagy Attila Tibor kimondja azt a szót, hogy „melós”, másnap Péter egy gépműhely sarkában feszít narancssárga munkavédelmi sisakban, mintha a hegesztés lenne a legújabb TikTok-filter.
Ha Schiffer András megemlíti, hogy egy politikus akár olvashatna is, hősünk másnap már kulturális önreflexióval posztol: „Ma elgondolkodtatott Radnóti... meg a reálbér.”
De a legnagyobb flashback még csak most jön. Ugyanis ha így folytatja, Magyar Péter hamarosan teljesen átlényegül egy streamelhető Kádár Jánossá. Már nemcsak jattol a gyárudvaron, de vélhetően újraindítja a kultúrbrigádokat is, ahol a munkás szaval, az elnök pedig színpadiasan helyesel: „Szépen mondod, fiam, szépen.”
A jövőkép világos:
Péter, amint egy ipari tanulóval együtt olvassa az Antigonét a szerszámkészítő asztal mellett. Péter, amint színházi premierre érkezik, hóna alatt a Népszava és egy pálinkás pogácsa. Péter, ahogy traktorra ül, de előbb felolvassa: „Hölgyeim és uraim, József Attila: Levegőt!”A kampánygépezet már nem is titkolja: ez nem program, ez emlékezetpolitikai cosplay. A Kádár-nosztalgia és a modern PR összeér, és abból születik a „kulturált vezér, aki azért nem felejti el, honnan jött”, mégha csak álmában is. Lázálmában.
A nép pedig mintha ismerné a műsort – csak most több benne a Canva, kevesebb a pártház.
És persze: nincs szó szoros kapcsolatokról, Schiffer és Nagy pusztán gondolatokat fogalmaztak meg. A tény, hogy ezek aztán kampányelemekké válnak, csupán egy újabb véletlen – pont, mint amikor Kádár bácsi véletlenül mindig ott bukkant fel, ahol kamerák és kulákok voltak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése