Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 365.

Putyin–Trump találkozó: a kommenthuszárok világcsúcsa

 
 

 
Tegnap ismét megrázkódott a világrend: Putyin és Trump találkozott, és ezzel egyidőben nyolcmilliárd önjelölt politológus is megkapta a napi hőzöngés-adagjához a muníciót. A tárgyalóasztalnál két ember ült, de a kommentszekcióban egész hadseregek vonultak fel.
 
Az ítélet gyors volt és egyhangú (na jó, ordító káosz): az egyik tábor szerint „ez történelmi árulás”, a másik szerint „ez korszakos győzelem”, a harmadik pedig úgy vélte, a béke érdekében mindkettőt még ma este a város főterén kellene felakasztani. Mert hát ugye: a béke nem játék.
 
A kommentelők pontosan tudják, miről tárgyaltak zárt ajtók mögött – elvégre a szomszéd szomszédjának a sógora hallotta, hogy valaki látta, hogy valaki mondta. De ha mégsem? Akkor is igazuk van, hiszen CAPS LOCK-kal írták, és három zászlót is raktak a nevük mellé.
 
És akkor még Zelenszkij sorra sem került. Az majd hétfőn jön, új epizódként a nagy geopolitikai reality-show-ban. Mert hát a világpolitika nem más, mint egy Netflix-sorozat: pénteken cliffhanger, hétfőn folytatás - legalábbis a kommentszekció önjelölt szakértői szerint. Addig mindenki pihenhet, feltöltheti a szívecskés-profilképet, és begyakorolhatja, hogyan kell egyszerre békét követelni és vérért, felkoncolásért és kivégzésért kiáltani.
 
A közönség persze már most készíti a popcorn-t: vajon Zelenszkij belépésekor kinek a vérét követeli majd a béketábor? És vajon hányan írják le, hogy „én csak a békét akarom, de ezeknek mind akasztófára kell kerülni, de azonnal”?
Mert a modern diplomácia már nem a tárgyalóasztalnál dől el, hanem a kommentmezőben, ahol a legfontosabb kérdés: hány lájkot szerzett éppen a kedvenc csapatunk. A többi? Mellékszál.
 

És hogy néz ki ez az egész a hírekben, a mainstream-ben? Nos, így:

 
– Jó estét kívánunk! Rendkívüli hírekkel jelentkezünk. A világ sorsa ismét eldőlt – legalábbis a kommentmezők szerint. Putyin és Trump ugyanis találkozott, és a közösségi médiában azonnal megszületett a szakértői konszenzus: nem volt joguk semmiről tárgyalni.
 
A lakosság legképzettebb rétege, az önjelölt politológusok azonnali felkoncolást, kivégzést és a béke haladéktalan helyreállítását követelték. A szakértők szerint a békét legcélszerűbb úgy elérni, ha előtte mindenkit felakasztanak.
 
A kommenthuszárok egybehangzóan állítják: pontosan tudják, mi hangzott el a zárt ajtók mögött, hiszen valaki látta, hogy valaki hallotta, hogy valaki mondta. Így már teljes biztonsággal kijelenthető: árulás történt, vagy győzelem, esetleg mindkettő egyszerre.
 
És ha mindez nem lenne elég: Zelenszkij még sorra sem került. A nagy találkozósorozat folytatódik hétfőn, amikor újabb epizódhoz érkezik a geopolitikai reality show. A nézők addig is zászlókat ragaszthatnak profilképükre, és előre gyakorolhatják a békéért kiáltó kommenteket, természetesen legalább öt felkiáltójellel.
 
Összefoglalva: a világpolitika jövője immár nem Washingtonban, Moszkvában vagy Kijevben dől el, hanem a közösségi médiában, ahol a lájkok száma határozza meg, ki nyerte a tárgyalást. A következő epizódban minden bizonnyal még több düh, még több béke, még több akasztás iránti vágy, és még több CAPS LOCK várható.
 
– Maradjanak velünk, hamarosan jövünk a sporttal, ahol szintén két csapat küzd majd, de legalább ők nem tagadják le, hogy szimplán gólra megy az egész.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...