Ó, kedves ballib sajtó, hát tényleg nem bírjátok elengedni: napok óta vinnyogtok, hogy „Orseolo Péter = Magyar Péter”, mintha az egész tűzijáték egy titkos propagandafegyver lenne, ami a kollektív tudatot akarja átprogramozni.
A 444 már címoldalon üvöltötte: „Kódolt üzenet a rakétákban: Orbánék üzentek Brüsszelnek – Magyar Péter, te is hűbéres vagy!”
A HVG meg elemzett, hogy „Ez a történelmi párhuzam a kormány legsötétebb pszichológiai hadművelete”, míg az RTL Híradóban a szakértő rezzenéstelen arccal magyarázta, hogy „a Ménfői csata említése egyértelműen választási befolyásolás”.
Csakhogy a párhuzam bizony ül. És nem kicsit. Orseolo Péter ezer éve is külföldre rohangált, hogy megtartsa a trónját, miközben a fél udvar már a hátába döfte a kést. Magyar Péter? Ugyanez, modernebb csomagolásban. Csak most nem aranyozott lándzsát ad át a császárnak, hanem pendrive-ot Brüsszelben, nyilatkozatot Berlinben, és szelfit Londonban, hogy bizonyítsa: ő a Nyugat hűséges, de kicsit szomorú reménysége.
És itthon? Itthon az udvarában már megy a szivárogtatás, az árulás, a helyezkedés. Mindenki mosolyog, amíg a kamera forog, aztán a háttérben már megy a számolás, ki mikor és hol döfi majd jó alaposan hátba a főnököt. Ha valaki nagyon figyel, hallhatja is a történelem kuncogását a háttérben: „ugyanaz a mese, csak a díszlet más.”
A tűzijáték szövege pedig – akarva vagy akaratlanul – rámutatott erre. És persze fáj, mert amikor a történelmi tükör azt mutatja, hogy megint ugyanazt a hibát játsszuk el, akkor egyszerűbb a narrátort szidni, mint szembenézni a valósággal.
És tudjátok, mi a legszebb? Hogy Orseolo Péter végül a német császár árnyékában is csak báb maradt, és amikor a nép türelme elfogyott, se lándzsa, se korona, se külföldi jóváhagyás nem mentette meg. Magyar Péter pedig? Most még mosolyog Brüsszelben, tapsolják Berlinben, de a történelmi lecke világos: külföldi mosolyokból még soha senki nem épített stabil országot – csak instasztorit.
Szóval lehet még száz cikket írni arról, hogy a tűzijáték narrációja a gonosz propaganda új csodafegyvere. De attól még az igazság marad: a párhuzam ül, és fáj, mert túl pontos.
És a történelemben van egy gonosz kis szabály: ha valaki nem tanul belőle, előbb-utóbb újra átéli. Csak most nem Ménfőnél, hanem az urnáknál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése