Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 360.

Civilizáció túlélő kézikönyv: 1. rész – Hogyan NE élj túl


 

(Avagy: A társadalmi önmegsemmisítés művészete 10 egyszerű lépésben)

 
Gratulálunk! Ha ezt olvasod, nagy eséllyel már egy jól fejlett, önfogyasztásba dermedt társadalom büszke tagja vagy. Ne aggódj – ez nem szégyen. Ez elvárás. Most pedig engedd meg, hogy bemutassuk a legbiztosabb módszereket arra, hogyan NE éld túl a civilizált világ végét – sőt, hogyan válj aktív részévé a gyorsuló leépülésnek!
 
 1. Vásárolj. Mindig. Mindenhol. Lehetőleg akkor is, ha nincs miből.
 
A boltban akció van? Vedd meg! Három porszívód van? Egy negyedik is elfér. Ne hagyd, hogy a raktárkészlet rád várjon – vidd haza, gyűjtsd, és dobd ki bontatlanul.
 
2. Dolgozz 16 órát naponta. Ne kérdezd miért. Csak.
 
A boldogság órabérhez kötött! Minél kevesebbet alszol, annál több pénzed lesz boldogságra, amit majd nem lesz időd élvezni. Tiszta nyereség!
 
3. Táplálkozz feldolgozott meglepetéscsomagokkal.
 
Ha a sárgarépa nem zöld fóliában jön 36 napos szavatossággal, az gyanús. Főzz porból, egyél csomagolt epret februárban, és kérd ki magadnak, ha valami tényleg friss. Az emberi gyomor túl sokat bír. Ne kockáztass!
 
4. Ünnepelj novembertől januárig – napi szinten.
 
Karácsony? Miért várnál decemberig? Október végén kezd a díszítést, novemberben már jöhet az „idei utolsó akció”, és januárban vegyél meg mindent még egyszer – mert már „újévi”.
 
5. Ne nézz fel. Se körbe. Se magadba.
 
Ha valaki a földön fekszik, nézd inkább a kijelzőt. Ha egy kutya bajban van, kérdezd meg, hogy van-e mikrochipje. Empátia? Az egy régi operációs rendszer.
 
6. Keresd a boldogságot online. Lehetőleg házhoz szállítva.
 
Szeretet? Törődés? Ölelés? Ezek mind letölthetőek gif formátumban. A valódi érintés túl bonyolult – nincs is hozzá applikáció.
 
7. Ítélj meg és el mindent és mindenkit. De főleg azokat, akik másképp élnek.
 
Ha valaki nem posztol róla, hogy mit ebédelt, kit szeret, hova ment, honnan tudhatnád, hogy létezik? Ha valaki a természetben él, biztosan elmaradott. Ha valaki boldog – biztos csak megjátssza.
 
8. Ne fogadj el természetes dolgokat. Irritáljanak.
 
Az eső elrontja a hajad. A hó akadályoz a parkolásban. A nap fárasztó. A madarak hangosak. A természet alapvetően nincs tekintettel rád. Felháborító!
 
9. Tekints minden évet túlélési versenynek.
 
Kinek van több cucca, nagyobb lakása, gyorsabb telefonja, menőbb gyereke, trendibb vacsorája? A cél nem az élet, hanem a posztolható verziója.
 
10. Soha, de soha ne lassíts le.
 
A csend veszélyes. Gondolatokat szül. Érzéseket. Emlékeket. Fúj. Inkább hallgasd a motivációs podcastot, miközben egy alkalmazás megmondja, mikor lélegezz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...