Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 411.

Kiszivárgott e-mail – „Szerkesztőségi irányelvek 2025/Q3”


 

(Bizalmas – csak belső használatra, ne kerüljön ki, mert akkor úgy nézne ki, mintha megrendelésre dolgoznánk.)
 
Kedves Kollégák!
 
Ahogy tudjátok, a független sajtó zászlóshajójaként nekünk különösen fontos, hogy megőrizzük hitelességünket. Ezért szeretném ismét egyértelművé tenni az irányelveinket:
 
Propaganda csak jobboldalon létezik. Ha ugyanazt a kommunikációs paneleket használjuk, amit a külföldi partnerek is, az nem propaganda, hanem nemzetközi standard.
 
A hónap végéig kötelező leadni három anyagot a „szabadság és jogállam veszélyben” témában. Szabadon választható országok: Magyarország, Lengyelország, vagy ha unalmas, akkor valami Balkán-ország, ahol még nem jártunk, de jó a hangzása.
 
A támogatói szerződések miatt továbbra is kerüljük azokat a kifejezéseket, hogy „külföldről finanszírozott” – helyette használjátok a „független forrásból támogatott” formulát. (Kérlek, ne feledjétek: a „független” szó jelentése itt = akik egyetértenek velünk.)
 
Ha valamely tény nem illeszkedik a narratívába, akkor az nem tény. Ilyenkor a „vitatott állítás” kifejezést kell alkalmazni, majd beszúrni egy idézetet egy „független szakértőtől” (az adatbázisból választhattok, a legtöbb már rutinosan tudja, mit kell mondani).
 
Ne feledjétek, hogy a jobboldali médiát továbbra is kormánypropagandának kell nevezni, még ha ugyanonnan hozzuk is a statisztikát – mert náluk politikai befolyás van, nálunk csak szakmai konszenzus.
 
Végezetül: a jövő heti szerkesztőségi értekezleten kiosztjuk az új pólókat, rajtuk a mottónkkal: „Nem propaganda, csak jó ízlés!”
 
Üdv,
Főszerk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...