#Hülyegyerek – avagy a FőPrideMester és a MéhLegelő Mítosza
Van az úgy, hogy az ember szeretne sétálni egy jót a kutyájával a városban. Mondjuk a parkban. Vagy legalább a járda mellett, ahol nem térdig ér a khm.... a természet. Mert hát Budapest ma már nem csak a Duna gyöngye, hanem Európa legújabb agrár-kísérleti telepe, köszönhetően a főpridemester úrnak, aki a méhek és gazok nagy barátja, de úgy tűnik, a kutyák és gazdáik már nem férnek bele a biodiverzitásba.
A közterületeken burjánzó méhlegelők (értsd: derékig érő, toklászos gazrengetegek) mögött álló zöldfilozófia nem más, mint spórolás a fűnyíráson – csak ugye ezt el kellett adni valami szívhez szóló méhecskés PR-kampányban. És milyen jól sikerült! A virágoknak álcázott allergén szörnyetegek között zümmögő méhek szinte már dalt is írnak a polgármester dicsőségére. De hát valakiknek zümmögni is kell, ha már mindenki más káromkodik, főleg, ha sejhajon is csípi egy cuki méhecske.
A kérdés csak az, hogy a gazt imádja ennyire a gaz/ember, vagy azt a pénzt, amit a „fenntartható hanyagság” jelszavával lehet a kasszában hagynim vagy inkább másra elkölteni?
Egy biztos: a kutyatartók életét nem könnyítette meg. A toklászok ugyanis nem ismernek kegyelmet – beférkőznek fülbe, orrba, mancsba, mintha ők is pályáznának valami városi közszereplői posztra.
Az állatorvosok közben pezsgőt bontanak, hisz naponta tucatszám műtik a szerencsétlen ebeket, akik csak annyit akartak, hogy ne valami gazos csatatéren kelljen pisilniük.
Ki gondolta volna, hogy a #hülyegyerek városának új mottója: „Több gaz, kevesebb gazdi”?
De nincs baj, a főpolgi szól, hogy minden rendben van. Ő szereti a méheket. A patkányokkal is kiegyezik, azok is szépen gyarapszanak a városnak csúfolt kísérleti telepen. És a kutyák? Hát... majd ellesznek. Valahogy. Legalább nem zavarják meg a méhek spirituális nyugalmát. Vagy a főpridemester politikai ökoauráját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése