Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 342.

„A változás útja a bizonytalan bizonyosság.” – Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatója a döntéshozatal előtti döntésről

(Képzeletbeli sajtóközlemény, a TISZA Párt székházából, egy IKEA asztal mögül, ami kávéfoltos, de van hitele háttér - egy Péter-poszter)

 
 

 
Tisztelt Honfitársaim, Magyarország ébredező lelkiismeretei!
Örömmel jelentem be, hogy a TISZA Párt – amely, mint tudják, nem párt, hanem egy mozgalom, de mégis párt, mert úgy kellett bejegyezni – újabb történelmi lépést tett előre a nemdöntés döntésének mezején.
 
Ma délelőtt egy rendkívüli belső megbeszélésen, amit sajtónyilvánosság előtt tartottunk, de zárt ajtók mögött, már majdnem eldöntöttük, ki fogja eldönteni, hogy miről is fogunk dönteni. Ez az elődöntés előfeltétele volt annak, hogy a döntéshozás elinduljon a megfelelő irányba – amit még nem tudunk, de szívből hisszük.
 
Programunk továbbra sincs, de legalább így nem is változik. Ez a következetesség igazi jele. Aki változást akar, az biztos legyen benne, hogy nálunk semmi sem változik – még az sem, hogy minden változni fog.
 
Ami a választási ígéreteket illeti: ígérjük, hogy ha eljön az ideje, ígérni fogunk valamit. Addig is: nem ígérünk semmit, de ezt be is tartjuk!
 
A döntéshozó testület kiválasztása zajlik, ám a legfontosabb az, hogy mindenki részt vehessen a folyamatban, kivéve azokat, akik nem. A részvétel lehetősége nyitva áll, amennyiben eldöntöttük, hogy ki vesz majd részt benne.
 
Zárásként hadd idézzem saját magamat – mármint a korábbi verziómat, aki még nem döntött semmiben és semmiről:
 
„Nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy ki hiszi el.”
 
Köszönöm a figyelmet, és ne feledjék: a nem döntés is döntés – főleg, ha már majdnem eldöntöttük, ki döntsön.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...