Temus Messiás és a Kézmosás Evangéliuma
Magyarország tényleg a csodák földje. Itt nem csak a gulyás fő meg lóháton, hanem a közéleti morál is hátast dob a puszta porában. Merthogy hol máshol történhetne meg, hogy a kocsmai konfliktusok koronázatlan királya, a húzós éjszakák Herkulese, most a társadalmi erőszak elleni petíciót lobogtat a szent retorika díszkeretében?
Íme, a MANöken Temus Messiás, akinek új szövetsége már nem Máté, az evangelista, hanem a 444 szerkesztősége, ahol épp a "Szeress, ne üss!" kampányplakátját laminálják.
Ez az az ember, aki egykor két jól irányzott "közepes erősségű" buksival mutatta be, hogy hogyan kell békésen rendezni vitát egy szórakozóhelyen– természetesen teljes jogtudatában, hiszen a telefon is repült a Dunába, mintha valami keresztelői szertartás része lenne.
Ez az az ember, aki verbális selyemzsinórral és fizikai demonstrációval építette a családi harmóniát éveken át, most pedig érzékenyítő posztokat ír arról, hogy milyen fontos a család és persze a párbeszéd. Szigorúan csak olyankor, amikor épp nem verőlegények társaságában közeledik a kritikusokhoz, vagy a Turul kávézó portálját nem akarják üvegmozaikká alakítani a harcos rajongók.
Az örkényi magasságokig emelt magyar politikai abszurd új fejezetében Temus Messiás már nem csak nadrágszíjjal hadonászik, hanem moralizál is – arccal a közösségi média felé fordulva, háttal a saját múltjának.
És mi, a nép? Mi csak állunk a lelátón, popcornnal a kézben, és nézzük, ahogy az új erkölcs és a régi reflexek kézen fogva táncolnak a demokrácia kocsmapultján.
Valaki tényleg szóljon Örkénynek, hogy most már elég legyen a rövid novellákból. Ez kezd egész estés bohózattá válni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése