Így neveld a gyereked, hogy ne legyen seggfej – a könyv, ami úgy hangzik, mintha a társadalom utolsó esélye lenne.
A tartalma tele van tudományos alapokon nyugvó, humoros tanácsokkal, hogyan nevelj kedves, etikus, nagylelkű embert. Csakhogy van egy apró gond: aki tényleg rászorulna, az ezt soha a büdös életben nem fogja elolvasni.
A problémás szülőnél ugyanis a gyermeknevelés három alappillére így néz ki:
„Nekem senki ne mondja meg, hogyan kell a gyerekemet nevelni!”
„Régen sem volt ilyen sok hiszti, és mégis felnőttünk.”
„Ha nem hagyod abba, kikapcsolom a Wi-Fi-t.”
Ezek az emberek a könyvcímet látva vérig sértődnek, mert szerintük az ő gyerekük nem seggfej, csak „domináns személyiség”, és különben is, az óvónő provokálta ki, hogy megdobja a féltéglával, amikor rászólt, hogy ne bontsa le az óvodát. A könyv nekik nem segít, mert náluk a nevelés annyit tesz, hogy „ha a kezébe nyomom a tabletet, akkor csendben lesz, ha ordítok, akkor pedig majd megtanulja”.
A könyvet viszont megveszi az a szülő, akinek a gyereke már most bocsánatot kér, ha túl hangosan fújja ki az orrát, és a legnagyobb bűne, hogy egyszer hazahozott egy nárciszszirmot a parkból. Így aztán a kiadó hiába reménykedik abban, hogy a jövő nemzedéke jobb lesz, mert a célközönség nem a könyvesboltban van, hanem a Lidl parkolójában üvölt a gyerekkel, hogy „miért nem tudsz úgy viselkedni, mint a normális gyerekek?”, majd a kezébe nyomja a telefont, hogy nézzen valami mesét.
A valóságban az „Így neveld a gyereked, hogy ne legyen seggfej” című könyv hatása körülbelül annyi lesz, mintha az autópályán kitenne valaki egy táblát, hogy „lassíts!”. Csak azok fogják elolvasni, akik amúgy is szabályosan mennek. A többiek meg padlógázzal előznek a leállósávban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése