Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 355.

A rendszer bomlasztója, havi nyolcmillióért


 

A tiszás sajtó különítménye ma épp a forradalom új hősét ünnepli: a rendszerkritikus aranyifjút, aki – kapaszkodjunk – egy 2019-es házibuliban részegen azt találta mondani, hogy Mészáros Lőrinc nem szimpatikus neki. Értjük, ugye? Ez már-már Che Guevara egyetemi koleszverzióban. Már akkor a rendszer szívében lüktetett a bomlasztás!
 
A hivatalos dicsőítő kórus szerint tehát hősünk belülről repesztette a rendszert, mint valami jól öltözött trójai vírus, már zsenge ifjú korában is. Csakhogy van néhány apró tényező, ami ezt a szépen felfújt léggömböt elég hangosan kipukkasztja.
 
1. A lázadó, akit nagyon jól fizettek
 
A forradalmi szeszes megnyilvánulás után nemhogy nem száműzték az igazmondásáért, de még legalább négy évig tömték a zsebét különféle „munkának álcázott” pozíciókból. Felügyelőbizottság, háttérintézmény, árnyékcég, gumibélyegző – minden volt, csak szalagvágás nem. Havi 6–8 millió, ami egy ciklus alatt durván 300 millió forintot jelentett. Összesítve milliárdos nagyságrendben kapott életpálya-ösztönzőt a rendszer ellen vívott belső szabadságharcáért.
 
2. A harcos, aki táncol
 
Aki kételkedne a forradalmi hevületben, annak csak ajánlani tudjuk azt a videót, ahol hősünk a Fidesz 2022-es választási buliján iszik, táncol és dorbézol, mint aki épp megnyerte a Belső Ellenzéki Szépségversenyt. Meglehet, ez volt a passzív rezisztencia performansz része – csak mi vagyunk túl cinikusak, hogy megértsük az ő elhivatott rendszerkritikáját.
 
3. A levél, ami nem értelmezhető másként
 
Ha valakinek még ezek után is maradt illúziója, az lapozza fel a 2023. novemberi dokumentumokat. Ott található az a levél, amelyet maga a szabadságharcos írt Mészáros Lőrincnek, benne egy újabb pozíció iránti kérelemmel – szerényen, 3,3 millió forintos fizetési igénnyel, plusz prémium persze. Decemberben pedig már a karácsonyi céges vacsorán üvöltötte le az MBH egyik vezetőjét, mert nem elég közel ültették az ő kedves Mészárosához.
 
4. A sajtó, ami nem kérdez
 
És persze a hazai „kritikus sajtó” – 24.hu, Telex, HVG, Népszava – úgy ugrott rá a kultuszépítésre, mint gyerek a gumicukorra. Az apró, kellemetlen tényeket – mint például a dokumentált lojalitást, pénzéhséget és lelkes részvételt a rendszer mindennapjaiban – valahogy kifelejtették a karakterportréból. Lehet, nem fért rá a PR-csomagra.
 
Konklúzió: ha legközelebb valaki házibulin részegen bejelenti, hogy „nem szereti a NER-t”, akkor ne felejtsen el adószámot és bankszámlaszámot is mellékelni – még jól jöhet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...