Agymenés 405.

Az állatmentés ára: ha nem fiatal, nem beteg, nem cuki – akkor nem kell. Mert nem hoz

Valahol egy bácsi sírva posztol, mert egy árva öreg tacskót nem tud befogadni, és hiába hívta végig az összes menhelyet, szervezetet, Facebook-aktivistát és lelkesen kutyázó „angyalkát”, a válasz ugyanaz volt: „Nem kell. Öreg. Nincs hely.”

Ott van feketén-fehéren, ahogy megírta:

 

„Van egy 11 éves kutyus, egy tacskó keverék, meghalt a gazdája, én T-bányán élek tömbházban és itt van 2 csivavám, nem tudom magamhoz venni a tacsit, minden nap Tatabánya–Füzitő sok anyagilag. Felhívtam az összes állatvédő helyet, hogy segítsenek, de a válasz: nem kell, mert öreg a kutya. Minden lehetséges állatmenhelyet felhívtam, válasz: nem kell, mert telt ház van. Most kíváncsi vagyok, a mostani tettemre mit szól a sok rühes állatvédő, mert vérzik a szívem, de muszáj vagyok agyoncsapni a kutyust.”

 

 

 

A bácsi persze nem akarta agyoncsapni – csak a kétségbeesés beszélt belőle. Csak annak a keserű felismerésnek adott hangot, hogy az öreg kutya nem érték, mert nincs benne PR-potenciál, nem lehet „drámai mentésként” feltolni a Facebookra, és nem lehet jó pénzért „németbe” küldeni. Ott a csillogó szemű, trendi családok nem a 11 éves Diót keresik, hanem a friss, fiatal, hófehér „export” kutyát. Akit ők jó alaposan megmentettek a csúnya és barbár Kelet karmaiból.

 

És így Dió a senki kutyája lett. Pontosabban a bácsié, aki már két csivavával tengődik egy panelban, mégis ő az egyetlen, aki legalább megpróbált segíteni. Elkeseredett, dühös lett, és nem a kutyát akarná bántani, hanem azt a sok pénzéhes állatvédőnek nevezett szervezetet, amelyeknél a segítségnyújtás helyett sokkal fontosabb, hogy:

 

– időben kimenjen a következő szívszaggató poszt,

– beérkezzenek az 1%-ok,

– és le legyen foglalva a következő „állatmentő konferencia” egy napsütötte tengerparton.

 

Közben Dió ott van. Csendben. Nem posztol, nem sír, nem kommentel. Csak néz.

Mert ő egy kutya. Nem marketinges. Nem termék. Nem eszköz.

Csak egy lény, akinek a legnagyobb bűne, hogy már nem cuki és nem eladható.