Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 348.

Budapest Underground – avagy az alternatív városnézés új szintje Karácsony Gergely ajánlásával

 

Ha Ön is unja már a felkapott budai Várat, a giccses Lánchidat vagy a gulyásillatú Váci utcát, ne csüggedjen: Budapest valódi arca nem a fényben, hanem a neoncsövek sejtelmes villódzásában rejlik. Üdvözöljük a főváros földalatti élményparkjában, az AluljáróLand®-ben, ahol a kaland garantált, a penész természetes, és az élmény... maradandó.
 
1. Különleges aromaterápia – csak nálunk!
 
A be-, illetve lejáratnál máris megcsapja Önt a frissítő szennyvízszellő, amit egy csipetnyi dohszag és egy enyhe vizeletszimfónia egészít ki. Nem véletlenül nevezik a Blaha Lujza tér aluljáróját „a főváros oxigénmentes övezetének”.
 
2. Burkolatok és burkolt veszélyek
 
Nálunk minden lépés egy meglepetés! A repedezett járólapok mögött nemcsak baleset, hanem izgalom is rejtőzik. Vajon egy laza bokaficam, vagy egy instant medencetörés élménye vár Önre a beázott szakaszon? Egy biztos: unatkozni nem fog.
 
3. Urbanisztikai installációk
 
Az évek óta ugyanott virító graffitik immár művészeti örökségnek számítanak. Sőt, a plafonról lelógó, csupasz elektromos kábel
ek is inkább kortárs szobrokként értelmezendők, amiket csak a hozzá nem értők hívnak „életveszélyesnek”.
 
4. Emberközeli élmények – szó szerint
 
Interaktív programjaink keretében a látogató könnyedén kapcsolatba léphet a helyiekkel: illuminált filozófusokkal, spontán performanszot előadó lakókkal, élő pornóshow-val, esetenként megtekintheti élőben hogyan ürítenek az emberek a szabadban, vagy épp az "Adj egy cigit, bro!” elnevezésű bónusz-verzióval. Zaklatás vagy művészet? Ön dönti el.
 
5. Világítás – csak a bátraknak
 
A világításunk random algoritmus szerint működik, hogy a hangulat mindig kiszámíthatatlan maradjon. Hol pislákol, hol sötét, de hát mit ér egy valódi városi túlélőtúra fejlámpa nélkül?
 
6. Politikai időutazás
 
Vezetett túráink során megtekintheti azokat a helyszíneket is, amelyeken egykor hajléktalanügyi rendeletek működtek – rövid ideig, múzeumi jelleggel. A túra végén egy hologram-változatú Karácsony Gergely és Tarlós István vitatkozik arról, ki nem csinált mit, és mikor nem. Ja, és miért.
 
Ne késlekedjen! Foglaljon még ma a „Csatornaszag & Szociális Feledékenység” csomagunkra, és ajándékba adunk kilátástalan közérzetet, valamint egy poszttraumás tömegközlekedési élményt.
 
Budapest aluljárói nem csupán átjárók, hanem állapotok. És mint tudjuk: az állapotok nem változnak, csak romlanak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...