Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 408.

Piroska és a NAGYBETŰS Igazság


 

ÉRTSÉK MÁR MEG, NEM MINDENKI RENDELKEZIK BANKKÁRTYÁVAL!!! – harsogja Piroska az egyik Temus csoportban, miközben a Facebookon gépeli a nagybetűs népkiáltványt, hátha ettől a Temu központjában, valahol Sanghaj és a Sárga-folyó között, felnyílik a szeme egy fáradt ügyfélszolgálatosnak. Mert Piroska még mindig nem érti, hogy a magyar Facebookos csoportot Kínában a kutya se olvassa.
 
De válaszolunk neki itt, hátha egyszer az életben megért valamit a szentem. 
 
Szóval, kedves Piroska, a Temu nem azért nem enged utánvétet, mert személyesen ellened indított kereszteshadjáratot. Egyszerűen Kínában a „készpénz” már egy múzeumi tárgy, amit csak történelemórán mutogatnak a gyerekeknek. Őket a magyar „házhoz szállítás utánvéttel” koncepció pont annyira érdekli, mint minket a mongol jurtapiac heti akciói.
 
Amikor letöltötted az appot, szépen ráböktél az „Elfogadom” gombra – igen, arra a 36 oldalas, 4-es betűmérettel írt szabályzatra, amit senki sem olvas el, mert „áá, úgyis mindenki ugyanazt írja”. Ott benne van, hogy nem garantálják a házhoz szállítást, az utánvétet, sőt még a csillámpónis kuponok és kreditjátékok örök életét sem.
 
Szóval ha nincs bankkártyád, ne a Temu algoritmusát hirigeld addig, amíg zokogni nem kezd, hanem menj be a sarki kínaiba vagy a kőbányai piacra. Ott kapsz mindent készpénzért. Igaz, kicsit drágábban. De hát, Piroska, az elvekért mindenhol fizetni kell, főleg ott, ahol nem ismerik a magyar „majd a postásnak adom oda a lóvét” romantikáját.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk