Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 387.

A béke szörfös Messiása


 

Magyar Péter idei nyara lassan nem politikai turnénak, hanem spirituális reality show-nak tűnik. Hol arról ír, hogy Budapestre hozná a világbékét Putyin és Zelenszkij személyében, mintha magát a világbékét is ő találta volna fel, és minden reggel együtt kávézna Trumppal, hol meg arról posztol, hogyan tartja egyensúlyban a Balaton vizén önmagát – és persze a nemzet sorsát – egy szörfdeszkán.
 
Az egyszerű ember eközben értetlenül áll: hogyan lehet, hogy valaki, aki folyamatosan a kormánypárti nyaralásokat ostorozza, maga egy komplett fesztiválprogramot tudna összeállítani a saját nyári kalandjaiból? Fitneszóra squadozással, csónakos aura-farm workshop, krémesgyártási bemutató – mindez fűszerezve sztratoszfériai magasságokba emelt Coelho-szintű politikai bölcsességekkel, amelyeket leginkább strandbüfék mellett posztol.
 
A program szlogenje már szinte adja magát: „Magyar Péter – békét a világnak, lájkot a posztnak.”
 
Mert míg más politikusok a tárgyalóasztal mellett keresik a megoldást, ő inkább a naplementében mutatja be, hogyan kell egyszerre a nemzet jövőjét és egy SUP-deszkát egyensúlyban tartani.
 
Ha így halad, jövőre már a kampányzáró nagygyűlés sem lesz más, mint egy Balaton Sound mellékprogram: Magyar Péter a vízen, háttérben tűzijáték, és a kivetítőn az üzenet: „Nyaralás helyett világbéke – de csak ha jól sikerül a szelfi.”

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk