Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 409.

FideSS – a billentyűzet-harcosok nagy csodafegyvere


 

Van az a bizonyos szint, amikor a politikai érvelés kifogy, a vitakultúra meg elpárolog, és marad az utolsó, mindenre bevethető atomfegyver: két nagy S betű. 
 
Igen, így: FideSS.
 
 
Mert ugye ettől aztán megsemmisül a rendszer, a Karmelitában sírva csomagolnak a miniszterek, a választópolgár pedig azonnal áttér a Haladó Forradalmi Igazság Pártjához, hiszen amit a Facebook-kommentben leírtak, akkor az úgy is van.
 
Ez a két "SS" a politikai kommunikáció Michelangelója: nem kell érvelni, nem kell tény, elég két nagy S, és kész is a náci-analógia, ami pont annyira hatásos, mint vizes szivaccsal támadni tankra.
 
Még szebb, amikor a kommentelő minden egyes bekezdésben újra leírja, mintha attól nőne a súlya: "Ez a FideSS úgyis elbukik! FideSS, FideSS, FideSS!" — az olvasó meg csak arra gondol, hogy valaki talán túl közel ült a billentyűzethez, és/vagy a Caps Lock beszorult.
 
De hát így megy ez a virtuális lövészárokban. A másik fél érvei nem cáfolhatók? Semmi baj! Elfogyott a személyeskedés lőszere? Oda se neki! Írjunk a nevébe két nagy S-t, és máris a történelem legsötétebb fejezeteivel egy lapon szerepel. 
 
Mert ugye a kreatív politikai humor csúcsa mindig ott kezdődik, hogy a náci kártyát már az első mondatban kijátsszuk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk