Agymenés 308.

Mert ő állatvédő. Facebookon megmondta - avagy keserédes szösszenet a hazai morális kutyakomédiáról

 

Magyarországon mindenki állatvédő. Akkor vált azzá, amikor kitette a Facebookra azt a mondatot, hogy "ne vegyél, fogadj örökbe!" Onnantól kezdve ő a lelkiismeret hangja, a négylábú Messiás hírnöke, az erkölcsi fölény megtestesítője. Ugyan azt nem érti, miért baj, ha a macska vegán tápot eszik, amikor az menő és trendi és drága és jó. De ő állatvédő, és kész.

 

Legalábbis addig, amíg nem lát meg egy külföldi TENYÉSZTŐnél egy frissen beállított, papírral „kiváltott” dizájnkutyát, akinek a vérvonala egyenesen az aranyozott kennelből, valahonnan Liechtenstein szőlőhegyei közül ered.

 

Mert ha drága volt, akkor az biztosan nem szaporító. Hanem „tenyésztő”. Sőt, TENYÉSZTŐ– nagybetűvel, hiszen volt pofája és pénze kifizetni a hivatalos papírokat, és azóta megingathatatlanul hiszi, hogy ezzel már ő is beavatott. 

 

Kiállításra jár, ahol „objektív szakvélemények” születnek arról, hogy a kutyája farka pontosan 3,4 fokban hajlik balra, és ez valamiért világszínvonal. Arról nem szól a fáma, hogy előző este együtt ittak a kocsmában a bíróval.

 

De mindezek okán ő már nem egyszerű gazdi, hanem felsőbbrendű kutyaszakértő, hiszen aranyérem függ róla a konyha falán, mint a halászlészagú nagybátyjáról a disznótoros érdemrend.

 

Genetikáról nem hallott, de tudja, hogy az „import vonal” az mindig minőséget jelent, meg hogy a „show quality” fontosabb, mint a szívférgesség, de azért néha arról is posztolni kell. Ha a kinológia szót meghallja, csúnyán néz, mert azt hiszi, káromkodnak, de már elmondta pár csoportban, hogy „a te kutyád csak hobbi, az enyém champion”. És ezzel minden vitát megnyert.

 

Arról mélyen hallgat, hogy miközben a nappaliban selyempárnán fekszenek a bemutató sztár kutyák a függő medálok alatt, és óvatosan lépnek, nehogy a sok serleg a fejükre essen, miközben a leendő gazdi leperkál egy kölyökért pár ezer eurót, a pincében a sok "jó lesz még valamire" kutya eteti a féléves menetrendként érkező kölyköket, és a hátsó kapunál már pakolják a teherautóba a kölyköket.

 

Közben a menhelyeken ketrecek záródnak, megnyílnak, megtelnek. A „fogadj örökbe” mondatot már csak az mondogatja, aki nem tud 800 ezret kipengetni egy trendi alomért. A többi ember inkább szentté válik – miközben kétségbeesetten hiszi, hogy a státuszt a papír, és a sörözés után elnyert medál, és nem a hozzáértés adja.

 

Így lett Magyarország az az ország, ahol a lelkiismeretet posztban mérik, az állatszeretetet számlával igazolják, az állatvédő az, aki ezt foglalkozásként az "élet iskolája" helyett kiírja a Facebookon, a szaporító pedig mindig a másik. 

 

Hiszen ő csak „tenyészt”.

Hiszen ő... már mondta is Facebookon.