Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 327.

A baloldali forradalom – operett három felvonásban

 
 
 
1. felvonás: A Nagy Lázadás Előtti Főpróba
 
Valahol egy panel erkélyén, kimenekülve a Bubiv szekrénysor nyomasztó árnyékából baloldali politikai agytrösztök ülnek össze (szigorúan vegán pogácsa és kombucha mellett), hogy megvitassák a legújabb forradalmi stratégiát. A terv: országos megmozdulás, amely minimum… 600 embert fog megmozgatni. Ha az eső nem esik. És ha nem éppen Netflix-maraton van. És ha elég sárga a festék az utak mázolására.
 
„Zsarolni kell! Fenyegetni! Lámpavasra velük!” – mondja lelkesen Fleck Zoltán, miközben finoman igazgatja szemüvegét, amely minden bizonnyal jobban szenved, mint a demokrácia. Körülötte bólogat a haladó értelmiség egy tagja, Vörös Imre, aki szerint a jogállam kikapcsolása csak olyan, mint a tévé „stand-by” módban. Nem tűnt el, csak szünetel. A demokrácia is nyaral néha, nem?
 
2. felvonás: A Forradalom Visszacsap
 
A térre kivezényelt forradalmi csapatok – azaz a 117 fős tüntetőmag – melegítőnadrágban és laptoppal felszerelkezve érkezik. A „Le a rendszerrel!” jelszót skandálják időnként, míg meg nem szakad a WiFi, és a TikTok élő le nem áll. A Momentum épp újraosztja a Mozgalmárok kézikönyvét, amely immár színezhető verzióban is elérhető az óvodáskorú politikai aktivistáknak.
 
A tömegben Fekete-Győr András hősiesen próbál egy füstgránátot beélesíteni, de inkább saját kabátzsebébe robban bele. Ezt a pillanatot meg is örökíti egy Index-fotós, akit aztán az Origo szerkesztőségén belül személyesen kísérel meg "átnevelni" a bukott exelnök, természetesen szigorúan demokratikus alapon: kiabálva, ajtót rúgva, humanista módon.
 
3. felvonás: A Lázadás Szimfóniája
 
A baloldali forradalom győzelme már csak karnyújtásnyira. A DK és a Momentum hadereje (összesen 8 középkorú jogvédő, 2 egyetemista és egy bőrkanapén posztoló influenszer) eldönti: itt az idő a rendszer megdöntésére. Gyurcsány Ferenc szónokol: „A lázadás legyen tömeges és tartós!” – miközben a tömeg leginkább azt kérdezgeti: „Mikor jön a pizza?”
 
Szarvas Koppány Bendegúz pedig, mint egy XXI. századi Che Guevara, újra posztol: „Vagy folyjon vér, vagy maradj otthon. Én most épp otthon vagyok.” A kommentek szerint lámpavasért dolgoznak a fiúk, de hogy kik a „fiúk”, azt senki sem tudja, mert azok is már inkább Berlinbe költöztek.
 
Zárójelenet: A Forradalom Elmaradt
 
A jogállamiság tehát veszélyben, de csak elméletben. A demokrácia billeg, de még mindig szilárdabban áll, mint a baloldali pártok támogatottsága együttvéve. És bár a szájuk hatalmas, a valóság az, hogy a sok lázálom és forradalmi retorika mögött csak a szokásos forgatókönyv marad: pár száz, néha majdnem ezer ember, néhány papírzászló, és egy újabb Facebook-csoport, amit másnapra már elfelejtenek.
 
A demokráciának vége? Nem. Csak a tüntetésnek. Az eső miatt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...