Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 338.

Ivartalanítani kell!!! – avagy a billentyűzet mögötti állatvédelem csúcsa

 

Megint felrobbant a net: valahol egy kutya hatéves korában gennyes méhgyulladást kapott, miután állítólag soha életében nem tüzelt, de a gazda ezt nem vette észre. Életveszély, műtét, dráma. És még mielőtt a gazda felocsúdott volna a műtőszag okozta kábulatból, a kommentmező már tele volt azzal, hogy 
 
„NA LÁTOD!!! Ezért KELL minden kutyát születéskor kimiskárolni!”
 
Persze, mert a felelős gazda definíciója ma már nem az, hogy figyel, gondoz, orvoshoz hordja, tüzeléskor extra odafigyeléssel óvja – hanem hogy minél előbb beáll a sorba a „szike alá vezetett szeretet” szlogen alatt.
 
Az önjelölt állatvédő-kommandó ilyenkor vérszagot kap:
„A hormonok? Minek azok, csak bajt okoznak!”
„Fejlődés? Ugy
an, a kutya tudja, hogyan kell fejlődni!”
„Rendszeres állatorvosi kontroll? Felesleges, majd a műtét megold mindent.”
 
És közben teljes a meggyőződés: ha mindenki ivartalanítana, nem lennének beteg kutyák, nem lenne menhely, nem lenne szenvedés. Ja, és feltehetőleg megszűnne a globális felmelegedés is, sőt, az államadósság is csökkenne, és végre megtörténne a rendszerváltás.
 
A valóság viszont bonyolultabb: a túl korai ivartalanításnak is vannak kockázatai, nem minden fajtánál ajánlott ugyanakkor, ugyanúgy. Ez nem sablon, nem minden egyes egyedre ráhúzható egyeneljárás. Sőt, minő meglepő, de vannak gazdák, akik képesek felelősen, ivartalanítás nélkül is tartani az állatot. Ám ez a része nem fér bele egy caps lock-os kommentbe, úgyhogy inkább marad a „KELL!!!” ordítás.
 
Mert a neten ma már nem a kutya a fontos, még ha látszólag róla is szól a történet, hanem hogy kinek hangosabb a kommentelési képessége, ki nyomja erőszakosabban a billentyűzetet, és ki kiabálja hangosabban, hogy "én is állatvédő vagyok!"

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk